E születésnapról szóló történet két embert szerepeltet: Zsigmondot és apját, aki holnap ötvenöt éves lesz. Egy számítógépes egeret kért tőle ajándékba, ezért a fiú elment a plázába, hogy vegyen neki. Most tehát ott jár.
A harmadikként meglátogatott boltban Zsigmond két alkalmasnak tetsző cikket talál. Az a különbözőségük, hogy az egyik mind árra, mind kinézetre olcsóbb, mint alternatívája. Ugyan mit tudhat egy egér, amit egy másik nem – győzködi magát, hogy ezt a szögletesebbet vegye a szép sima helyett. Még az eladó sem tudja; úgy véli "nincs nagy különbség". Az üzlet tehát így is jó. Fizet.
Fizetni mindig könnyebb, mint gondolkodni.
Éjjel van. Otthon egy táskában az áru némán várja sorsát feketén, mint a szkarabeusz bogár.
Megvirrad, délután lesz, majd elkezdődik a köszöntés. Az apa kicsomagolja a kért ajándékot, megörül, és átöleli fiát nagy örömmel. „Bárcsak viszonozhatnám!” – gondolja ő savanyúan édes szívvel. „Ó, hogy ennyire örül nekem, bár nem a jobbat vettem!"
Ez a viszonozhatatlan szeretet szomorúsága.
De nem ezzel a szívfájdalommal végződik minden, mert más is lezajlik majd köztük másnap délben.
Az apa odamegy szomorú fiához, hogy szóljon hozzá:
– Láttam, hogy az egér nem a legszuperebb, amit adhattál volna, mert van szebb és kézre állóbb. Sajnos nekem sem tetszik annyira. De ne bánkódj, elmentem venni egy újat.
Azzal megmutat neki egy olyan egeret, amelyet Zsigmond magának is választana, ha a boltokban mindegyik fajta ingyen kapható volna.
– Ezt akartad venni, ugye? Neked is vettem egyet, hogy örülj.
A régi azóta egy dobozba került, ők pedig ugyanolyat használnak.
