Tizenhét évesen egy táborban vettem részt csupa idegen fiatallal. Az utolsó előtti napon, egy buli során beszélgetésbe elegyedtem egy korombeli lánnyal. A bor hatása miatt úgy beszélt velem, mint közeli barátjával, pedig szinte semmi ismeretségünk nem volt.
Mi lesz ennek az eredménye? Vajon bele fog ez simulni a későbbi viszonyunkba?  Magyarázkodnia kell majd? Mit tehet ilyenkor az ember? – töprengtem. Reggel tehát, mielőtt újra találkozhattam volna vele, megkérdeztem egy tábori fiú társamat, hogy mi lesz most.
– Semmi.

És úgy is lett: A történtek nyomában egész délelőtt ott volt a varázslatos semmi.

Így van a kínos dolgokkal, melyek nem rossztett következményei. Légy büszke, mert tökéletlenségeddel emberi voltodat bizonyítod, majd élvezd a semmit, a kitüntetést mellkasodon!