Hogyan legyünk alázatosak?

Elsősorban úgy, hogy beismerjük, hogyha nem vagyunk azok.

Másodsorban, elfogadjuk, hogy Isten kezeként valósítjuk meg a jót. A jó ugyanis az ő "találmánya", tőle kapunk rá indíttatást, és cselekedeteink általa válnak jóvá. (vö. Gal 2,20)

Harmadszor, aki többet kap, többet tud, annak felelőssége is nagyobb. Például egy hátrányos helyzetű, tanulatlan bűnbanda-tagnak állapotbeli kötelessége az lehet, hogy legalább kisgyerekeknek ne áruljon kábítószert; ezzel szemben egy szerzetesnek az, hogy ne mulasszon el egy zsolozsmát sem. (Nem mintha a két tett egyenlő súlyú lenne.) Ez a felismerés nem engedi, hogy mások mércével mérjünk, és így nagyobbnak lássuk magunkat.

Negyedszer, ha erényesebbnek tartjuk magunkat valakinél, míg őt rosszabbnak, képzeljük el, hogy ez a személy megkérdezi tőlünk: „…És te imádkoztál értem?”! Hiszen jogosan kérdezné ezt tőlünk.