Veszélyes, amikor egy konkrét földi dolog vagy tevékenység szükséges ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat a világban. Mint egy katona, akinek parancsra akár azonnal egy másik földrészre kell utaznia, nekünk is késznek kell lennünk, hogy otthagyjuk munkánkat, hobbinkat vagy bármi mást, anélkül, hogy túl mély sebet ejtene rajtunk. Szerencsére senki sem született azért, hogy egy felszámolható cégnek éljen, általánosságban inkább azért, hogy tehetségével a társadalom és kollegáinak életét szolgálja. Túlzás lenne azt állítani hogy bálványimádó, akinek fontos a hivatása. De gondoljunk bele, hogy a jövő még fontosabb hivatást tartogathat számunkra, mely a jelenlegi elvesztésével kerülhet elő, így ha a munkánk az életünk központja, életünk központját veszthetjük el.

Ezen kívül arra vonatkozik, hogy ne faragjunk semmiből sem identitást magunknak. Ezzé válhat például legkedvesebb tárgyunk vagy öltözékünk, ha egyfajta attribútumként használjuk, vagy stílus, kedvenc csapat, együttes, és amikor egy bizonyos sport vagy hobbi úgymond az „életünk”. A bölcs ember egyedi és teljes marad az ezekről való lemondás vagy ezektől történő megfosztás esetén is. Nem érezhetjük úgy magunkat, mint egy madár tollai nélkül, ha esetleg nem találnánk a kedvenc kalapunk, vagy elfogyna a napilapunk. Legyen legbelső énünk az identitásunk, amelyet éppen az egyszerűség tesz láthatóbbá!