Amikor fiatalon kelekótyán belefogott az udvarlásba, csak egy tapasztalatlan srác volt, nem Gedeon Bácsi. Felrójuk-e hát neki, hogy nem bölcsen viselkedett? Bizony, nem is akkor kezdett vétkezni önmaga ellen, amikor először beszélgetett az érdeklődő tekintetű lánnyal, hanem amikor vérszemet kapott, s nem visszakozott, hanem úgy kedveskedett neki, mint akibe szerelmes. Udvarlásásnak motorja tehát (büszkeségére) a vágy volt. Pedig keserű az élet, ha az ember verdaként tekint magára. Mert hol lehetne kis boldogságot is lelni, ha a jövő elavulás, széthullás, semmi örök, egyedi?

A gépies élet megfontolt döntés arról, hogy az ember leveszi kezét sorsának kormányáról. Így folytatódott a történet az eljegyzésig. Minden jószág, ami ezt elősegíti azáltal, hogy elterelti a figyelmet: a zenék, a filmek, a munka – az ember ellenségei. A szembenézésre való erővel egy nyolcezres hegyet is megmászhatunk, de biztosan rossz hegyet.

Az esküvőn is gyakorlatilag csak túl akart jutni. A saját esküvőjén akar valaki túllenni? Könnyű ezt ilyen hangon kérdezni, de könnyű ám túljutni valamin, ami csak egy másodpercig tart. Úgy fel tud gyorsulni az idő, amikor visszatartjuk gondolatainkat, mint lélegzet-visszatartva egy hideg folyó átúszásakor.

Vágyai várhattak volna, mert ma lennének jó jelöltek a munkájában tündöklő, érettebb Gedeon számára. Asszonyok, akik közül valaki királyné lehetne mellette. Ám jelenleg túlságosan nagy erő kéne neki ahhoz, hogy hibáit, melyeket hosszú időn át egymásra stócolt, csak úgy leborítsa. Szabaddá az igazság tesz.